Éppen ezért akkor lehet megtartani a legjobbakat, ha hosszú távon valamilyen módon részesednek az általuk kezelt portfóliókon elért hozamból. Hosszú távon ez nagyon ritkán működhet „partnership” rendszer nélkül, vagyis anélkül, hogy a portfóliókezelő tulajdonossá ne váljon a cégen belül. Ez azonban okozhatja azt is, hogy néhány portfóliókezelő jobban keres, mint az üzletágvezető, a regionális vezető vagy akár a vezérigazgató. Ez viszont sok szervezeti struktúrában nagyon nehéz kérdés. Nem véletlen, hogy hozamok szintjén sokszor a kis-közepes méretű hedge fund-ok megverik a bankokat. Gyakran jönnek ilyenek létre úgy, hogy a merev rendszerből inkább kilép a döntéshozó és saját lábra áll.
Viszont ebből következik az is, hogy az a portfóliókezelés, ahol a sikerdíjat nem építik be a portfóliókezelő (és ebből következően a vagyonkezelő társaság) jövedelmezőségébe, egy idő után nagyon nehezen fogja tudni megtartani legjobbjait.
Erre is érdemes lehet odafigyelni, amikor 10-20 évre választunk partnert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.