Ott tartottunk, hogy már tele vagyunk ötletekkel, és ezekről szeretnénk minél gyorsabban kideríteni a bennük rejlő lehetőség nagyságát. Természetesen ki lehetne fejleszteni minden ötlethez egy komplett kereskedési rendszert, de ez túl sok energia. Nem tudom, hogy milyen arányok vannak a nagyvilágban, de jómagam kb. 20-30 rendszert kipróbálok, mire valamelyik megtetszik és komolyabban próbálkozom vele.
Az általam használt gyorstesztelő technika a következő. Felépítem a belépési logikát, ami ritkán tartalmaz 5-6 feltételnél többet (EGYSZERŰ A JÓ), használok valamilyen általános szűrőt (legalább a forgalom és az ár benne legyen) és kész. A kilépési logika időstop(x nap eltelte után kilépés). Ez utóbbi miatt is fontos a fejlesztés 1. pontjában szereplő időtáv meghatározás! Pontosan tudom már, hogy milyen időtávon szeretnék kereskedni, ezért az időstop adott. Az egész folyamatban csak a belépési logikát kell újonnan programozni, ami az egyéni képességek és az esetleges variációk függvényében általában nem túl sok idő. Tehát ezzel gyorsan megvolnánk.
Ezután következik az adatokon történő tesztelés. Az egy külön tudomány, hogy milyen adatokon, milyen módszerrel célszerű ezt csinálni, amiről majd a következő részekben írok részletesebben. Ha lefutott a teszt, akkor az eredmény szemrevételezésével általában gyorsan eldönthető, érdemes-e tovább foglakozni a rendszerrel. Ennek lépései :
1. Profitot termeljen. Ezt a feltételt talán nem kell megmagyarázni, de azt lehetne elemezni, miért várjuk el ezt egy félig se kész rendszertől. Ezt a későbbiekben az egész tesztelési eljárásra vonatkozóan elmagyarázom.
2. A nettó hozam (a trade-kben valósan lekötött tőkére vetített hozam) megüssön egy minimális értéket. Ez már egy izgalmasabb terület. Nem mondanék semmilyen abszolút értéket, mert ez teljesen egyéni elvárások függvénye, de pl. függ attól is, mennyire egyszerű kereskedni az adott rendszerrel. Ha egy évente 3 trade-t mutató rendszer produkál ugyanolyan nettó hozamot mint egy napi kereskedést programozó rendszer, nyilván az előbbit választom, mert az sokkal kényelmesebb.
3. A drawdown aránya az ABSZOLÚT éves hozamhoz (tehát nem a nettó hozamhoz!). Itt a nagyokosok szerint 1:5 aránynál beszélhetünk jó rendszerről, azaz a maximális drawdown kisebb mint az éves hozam ötöde. Ez egy nagyon erős feltétel, én jóval megengedőbb vagyok, szerintem 1:1 aránynál ne legyen rosszabb, azaz a drawdown ne legyen nagyobb mint az éves hozam. Az igazság valahol a kettő között van.
3.A. Mi az ami NEM érdekes ebben a fázisban? A hozam és a drawdown (%-ban mért) abszolút mértéke. Amikor véglegesíteni fogod a rendszert, ezek beállíthatóak. A pozicióméret (ebben a fázisban 1-5% értéket szoktam használni) és a kilépési logika változtatása döntően befolyásolja ezeket az értékeket. Növeled a pozicióméretet , nő az abszolút hozam és a drawdown egyaránt. Stop loss beállításával csökken mindkét érték (és némileg változik az arányuk). Profit target beállításával általában szintén befolyásolható a hozam, és beállítható egy optimális szintre. Ezekkel az értékekkel még sokat lehet majd játszani a fejlesztés során, most nem kell foglakozni velük.
4. A következő megvizsgálandó érték a nyerő/vesztő trade-k aránya. Ez megint egy egyedi dolog, kinél hol a határ, de ha még nem kereskedtél ilyen rendszerrel, elárulom, hogy 60% alatti nyerő arányt produkáló rendszerrel rendkívül nehéz hosszú távon kereskedni. Jól gondold meg, ha ilyesmibe fogsz bele! Az ideális arány 70-80% nyerő trade (80%-nál jobbat nem nagyon láttam még, de ha van, az is jó), de ezt már a VÉGLEGES rendszerre mondom. Itt is fontos megérteni, hogy a véglegesítés során az arány változni fog, +-10% körül. Amikor stop loss-t állítasz be, csökkenteni fogod a nyerők arányát, ha profit targettel próbálkozol, növelni fogod ezt az arányt. Ebben a fázisban amondó vagyok, hogy 50% alatti aránynál felejtsd el a rendszert, de igazán 60%-tól kezdődően érdemes megnézni mit tudsz kihozni belőle.
5. Az utolsó dolog, amit figyelni szoktam a Profit faktor. Ez hasonló a nyerő/vesztő arányhoz, de amíg ez a trade-ket darabra számolja, addig a profit faktor a megnyert összeget viszonyítja az elvesztetthez. A profit faktor számomra az egész rendszer mínőségét mutatja meg, de adózási szempontból sem elhanyagolandó tényező (pl. ha az USA piacon magánszemélyként kereskedsz, lehet akármekkora hozamod, 1.3 profit faktor környékén ez egészet elviszi az adó). Nálam mindig 2 a profit faktor minimális értéke (átlagosan 3 körül van), az EU piacokon is, ahol adózási szempontok nem játszanak szerepet. Szerintem akkor érdemes kereskedni, ha a várható nyerő összeg legalább kétszerese a várható veszteségnek.
Most néhány szót arról, miért gondolom egy vázlatosan kialakított rendszerről, hogy jól megmutatja a végleges rendszer lehetőségeit. A válasz egyszerű, nem gondolom így, csak jelentősen gyorsabban lehet haladni ezzel a módszerrel. Olvastam én is, hogy mennyire fontos a kilépési logika, és lehetségesnek tartom, hogy egy - kezdeti fázisban - gyenge eredményeket mutató rendszer, megfelelő kilépési logikával kiegészítve, vagy szűrők beépítésével, csodákra lehet képes. A kérdés számomra az, hogy miért foglakoznék olyan rendszerrel, ami kilépési logika nélkül gyenge? Ezzel kényszeríteném magamat arra, hogy mindig teljes rendszert próbáljak kiépíteni, jóval több varációs lehetőséget próbálgatva. A kereskedés a valószínűségekről szól. Amikor egy rendszer kezdetleges állapotában jó nyerési esélyeket mutat, akkor olyan lehetőség-halmazon kezdek el dolgozni, ami nagyobb esélyt biztosít a végleges sikerre. Ha el tudok indulni olyan rendszerrel, amelyik kezdetleges állapotában is jó eredményeket mutat, akkor minek pazarolnám az energiámat arra, hogy gyenge rendszerekből próbáljak kiemelkedőt fabrikálni? Tehát itt igazán a célszerűség diktál, amíg vannak jó rendszerek, amelyek már kezdet állapotban megmutatják magukat, felesleges azokat keresgélni, amelyek nehezen jönnek napvilágra.
Nem zárójelben jegyzem meg, az evolúció is ugyanilyen logikával működik (erről írtam már). Nem próbálgatja végig az összes lehetséges variációt, hanem alkot valamit, ami picit jobb. Utána ezt megint egy picit jobbá teszi. Ennek egyik legmeghökkentőbb példája, hogy a laposhalak, amikor megszületnek, az egyik egyik szemük még felfele néz, és a fejlődésük korai szakaszában vándorol alulra, ahol igazán szükség van rá. Ez egy elég hülye módszernek tűnik, de jól mutatja, hogy az evolúció működését. Lemond arról (mármint az evolúció), hogy minden helyzetben az elméleti optimumot találja meg, viszont cserébe jóval kevesebb variációt (evolúciós utat) kell végigpróbálnia. Van mit tanulnunk a természettől.
Miután már az evolúciót is sikerült idekevernem, ideje lezárni ezt a gyorstesztelési témát, mert a végén még Istennel is meg fogom támogatni az elképzelést. Tehát az adatokon történő futtatás után a fenti paraméterek megtekintésével eldönthető, hogy érdemes-e foglakozni a rendszerrel tovább. Ha igen, akkor jöhet a következő lépés, ha nem megfelő, akkor lehet próbálkozni a kiindulás némi módosításával, vagy új ötletre átnyeregelni.
Mindez így leírva talán kicsit tömény, a későbbiekben majd mutatok illusztrációként konkrét teszt eredményeket is.
- import:
2010. 02. 04. 21:19 - andrás:
2010. 02. 07. 21:49Mutációk
Az allélek egy része megváltozik. A változások nagy része életképtelenséget okoz, tehát nem adódik át. A többi értékét az utód élet- és szaporodóképessége fogja megmutatni.
Újrakombinálódás
A meiózis átkereszteződése során az allélek más allélekkel cserélhetnek ki DNS szakaszokat; ebben természetesen a mutációval létrejött újak is részt vesznek. Az új kombinációk értéke az utódokban nyilvánul meg.
Az új generáció egyedei nagy számosságúak. Még egy olyan kevéssé szaporának nyilvántartott faj, mint az afrikai elefánt esetében is, ha minden utód életben maradna, a népesség nagymértékben növekedne. A körülmények azonban ezt nem engedik. Nem jut elég táplálék, búvóhely, stb. Természetes ellenségek veszélyeztetik az egyedek életét. Amelyeket tulajdonságaik rátermettebbé tesznek szükségleteik megszerzésében, és ellenségeik elkerülésében, azok életben maradnak, a többi elpusztul. És mindezt a bennük levő allélek határozzák meg. Mire elérik azt a kort, hogy ők lesznek a rákövetkező generáció szülei, az életben maradtak alléljeinek gyakorisága aszerint alakul, melyik mennyire bizonyult rátermettnek. A továbbszaporodás egy további versenyhelyzet: az lesz tényleges szülő, amelyik termékeny, és párt is tudott szerezni magának a fajra jellemző kiválasztási folyamatnak megfelelően.Az ún. természetes szelekció során tehát a populáció allélösszetétele előnyösebb lesz az adott körülmények között. Vannak azonban olyan esetek, amikor olyan tulajdonságok maradnak fenn, amelyek nem előnyösebbek az eltűnteknél.
Ha egy populáció népessége kicsi, megnő a véletlenszerű folyamatok jelentősége. Ilyenek például az egyes allélek bejutása az ivarsejtekbe, adott alléleket hordozó ivarsejtek találkozása, utód keletkezése. Az utódpopuláció allélösszetétele ilyenkor a
spade | 04.04.06 - 9:18 pm | #Az utódpopuláció allélösszetétele ilyenkor a környezeti tényezőktől független irányba változhat. Ez a genetikai sodródás jelensége.
A populáció allélösszetételét az is befolyásolhatja, ha más populációval kerül kapcsolatba. Onnan új allélek érkezhetnek, illetve oda - véletlenszerű megoszlásban - allélek távozhatnak. Az ilyen génáramlás fenntartja a tulajdonságok folytonos átmenetét a populációk között, azaz gátolja az evolúció irányainak elkülönülését.
spade | 04.04.06 - 9:19 pm | #Spade, persze nem allitottal semmi hulyeseget, mint ahogy Andras sem.
Szindbad | 04.05.06 - 7:53 am | #Szindbad,
Mernék én olyat állitani hogy András hülyeséget állit ?
Mégis lényeges különbség van az állitásaink között.
András azt mondja, az evolúció nem próbál ki minden variációt, hanem a változások halmozódnak és a legvalószinübb felé haladnak.
Én azt mondom hogy bár a természet nem próbál ki minden változatot mert a mutációk (dns hibák) véletlenszerüek, de praktikusan úgy tekinthetjük hogy csaknem minden variáció kipróbálódik és megméretődik és a változások nem halmozódnak hanem egyszerre jelen vannak, és minden kritikus (szükösség) pillanatban a természet a lokális optimumot választja az erőforrásért való harcban. Új faj pedig akkor lesz ha az adott populáció földrajzilag (valamiért) elszigetelődik......
spade | 04.05.06 - 10:05 am | #Hm, en azt gondolom, hogy a lehetseges (akar eletkepes) variaciok csak igen szukos resze "probalodik ki" a termeszetben. A valtozas halmozas is eleg jol megfigyelheto, peldaul az Andras altal emlitett lepenyhal eseteben is. De hasonlo a helyzet a szemunkel is, az ideghartya a receptorok elott van, rontva igy a receptorok fenyerzekenyseget, abszolut illogikusan. Ez sem fog megvaltozni sohasem mar, semmilyen merteku szelekcios nyomas hatasara sem.
Szindbad | 04.05.06 - 10:15 am | #Szindbad,
Itt szerintem 2 dolog van. És lehet hogy ez most kötözködésnek és sz@rrágásnak látszik ezen okoskodni, de az evolüció maga az egyik legfontosabb jelenség az életben.
Az egyik dolog hogy Te egy időpillanatban látod a populációkat nem látod az odavezető utat tehát nem tudhatod hány látható út veszett oda de különösen nem tudod hány nem látható varia veszett oda. A másik hogy nem minden variáció próbálódik ki mert az arány ( ténylegesen adott időszak alatt bekövetkező mutáció )/ (a lehetséges DNS darabok permutációja)
de praktikusan a v áltozatok száma mégis szinte végtetlen. Na most szerintem érdekes dolog, a mitokondriumok csak anyai ágon öröklödnek és a genetikai anyag időszakos változásából és a ma az egyedek között mérhető különbségből kiszámitható a közös ös mikor vált el egymástól. Ezek szerint az emberiség 1 közös anyától származik amely 80-200 e évvel ezelőtt élt. Ebből felállitható egy lehetséges feltételezés hogy a hirtelen megfigyelhető halmozódás és uj faj kialakulás úgy jön létre hogy a faj a kipusztulás szélére került és csak pár egyed marad életben amely elszaporodik, és annak a genetikai készlete megy tovább, de bármelyik egyed is maradt volna életben jelentős változást mutatott volna az összes többi egyedhez képest....és arra is mondhattuk volna hogy a legvalószinübb irányban halmozódott a különbség pedig lehet csak annyi történt hogy amikor a 2 him állat (akinek a génkészlete már jelentősen eltért)megküzdött a nöstényért az egyik aki totál dominálta volna a harcot véletlenül megcsúszott és leesett a szakadékba....és ma ránéz valaki a fajra és azt mondja igen a valószinüségek halmozódás következett be...
spade | 04.05.06 - 10:44 am | #Ok, de nem vilagos mit allitassz.
Szindbad | 04.05.06 - 11:49 am | #Andras, a fekete dobozokat en sem kedvelem, termeszetesen sajat fejlesztesu genetikus algoritmusra gondoltam. Ilyesmin dolgozom jelenleg.
Az alapelve egyszeru: nehany (6-10) indikatorral egyutt van 7-11 valtozo, amelyre elsokorben a naiv Bayes osztalyozot alkalmazni. Az osztalyzo parameterei lennenek a tradesystem genotipusa, fenotipus pedig a futo tradesystem. Mutaciot egyszeruen definialhatunk ezen a genotipuson, tesztelni a fenotipusokat sem nehez. mondjuk 1000-es populaciobol csinalunk 10000-et, es teszteles utan mmegtartjuk a 10%-at, ebbol megint mutalunk 10000-et, megint teszteljuk, megint a legjobb 1000-et megtartjuk, es igy tovabb.
Bar a termeszetben az evolucionak nincs kituntetett iranya (igy nem konvergal a globalis optimumhoz sem), a mernoki gyakorlatban ezt a modszert globalis optimumok keresesere hasznaljak.
Szindbad | 04.05.06 - 12:04 pm | #Mit állitok ?
"2. Emberi l éptékkel mérve rendkívül ritka az ÉLETKÉPES mutáció."
Bár valszeg 1 anyától szármzik az ember az összes enber külön mutáció és mind láthatóan életképes azaz több mint 6 milliárd mutáció van és ki van próbálva mert él
" a természet nem próbálja ki az összes variációt, hanem halmozodó, kis, de életképes változásokkal dolgozik. "
A természet kipróbálja az összes már véletlenszerüen létrejött mutációt és vészhelyzetben az azon körülmények közötti optimumot választja lásd az emberiség ös anyja életben maradt...
SZerintem világos hogy mit állitok
spade | 04.05.06 - 12:11 pm | #Szindbad,
Összefoglalva, az evolúciós modellek csak elméletek és közük sincs a valósághoz, viszont érdekesek....
Mert például mi az hogy globális optimum a természetben ilyen nincs hiszen minden pillanatban változik ha már akkor a káosz élméletekkel lehet ezt azt közeliteni...
spade | 04.05.06 - 12:16 pm | #Spade, terminologiai problemakat latok, fogalmaid ertelmezesei szerit lehet igazad is, meg nem is, igy sajna meg mindig nem tudom mit allitassz.
Az utobbi alltiasod pedig egyaltalan nem tudom ertelmezni: " Összefoglalva, az evolúciós modellek csak elméletek és közük sincs a valósághoz, viszont érdekesek".
Szindbad | 04.05.06 - 12:42 pm | #Szindbad,
Lehet a terminológia miatt de az evolúciós folyamatban alulmaradtam , ennyi időráforditással és beirással sem sikerült megértetnem hogy mit állitok...hagyjuk az égészet a francba...
spade | 04.05.06 - 12:54 pm | #
hello András!
jó ez a blog! valaki belinkelte a portfólio fórumba, aztán azóta minden nap nézem a frissítéseket... Érdekesen és olvashatóan írsz. Újságoknak is szoktál vagy csak a saját blogodban éled ki magad?
persze ez a dícsérgetés sem önzetlen jó lenne ha minél hosszabb ideig élne ez a blog, sok mindent lehet belőle tanulni
vadon | 04.01.06 - 7:16 am | #
Mivel gyakran irsz az evoluciorol, gondoltam megemlitem, hogy az alapelvet a mernoki gyakorlatban alkalmazzak problemamegoldasra. Nem gondoltal meg arra, hogy kereskedesi rendszered mechanikus reszet genetikus algoritmusok segitsegevel optimalizald: egy adott idoszakra, egy papircsoportra, egy agazatra, vagy barmilyen mas ertelmes szempontra? Mernokkent azt gondolom, hogy a problema (nagy dimenzioju parameterter) kiallt a gengetikus algoritmusokert.
Szindbad | 04.02.06 - 9:21 am | #
András' Nem szabad minden papírnál drawdown-ban gondolkodni, általáld kedvelt mozgékony papíroknál kár is vele foglalkozni. Ott érdekes ahol 6-10%-on belül van az éves mozgás. MCD, GE, stb.
buxer | 04.02.06 - 9:45 am | #
"
Nem próbálgatja végig az összes lehetséges variációt, hanem alkot valamit, ami picit jobb. Utána ezt megint egy picit jobbá teszi. Ennek egyik legmeghökkentőbb példája, hogy a laposhalak, amikor megszületnek, az egyik egyik szemük még felfele néz, és a fejlődésük korai szakaszában vándorol alulra, ahol igazán szükség van rá.
"
András az a helyzet (szomoru) hogy ez nem igy van. Valszeg a klasszikus példája annak amikor van egy elvonatkoztatás, itt momndjuk egy eltérő faj kialakul azután azt mondjuk, hogy az elvonatkoztatás volt maga a kimenet. Pedig a helyzet az hogy ha kimegyünk a napra percenként több száz dns törés és hiba következik be teljesen véletlenszerüen aminek nagy része vagy kijavitható vagy nem igy mutációt okoz, és ezekből azok meradnak meg amelyek nem okozzák a gazdaszerv halálát (még áttérelesen sem) vagy továbbszaporodását. Tehát milliószor millió változat alakul ki már az első lépésben és meg is méretődik az életképesség szempontjából szó nincs arról tehát hogy a mutáció a legvalószinübb felé haladna...
spade | 04.03.06 - 11:15 am | #
Ja igen, és hol jön ez be a rendszerekbe ?
Hát ott hogy lehet hogy a rendszer gyengébben teljesit de választható hozzá jó szürő, mig egy kezdeti jó-hoz nem választható, pl. momentum rendszerhez hülyeség a momentum alapú szűrő...stb.
AZ egész olyan mint az optimum számitás, a lokális optimum általában nem globális optimum sőt, azaz fontos a stabilitás, lehet hogy nem is völgyben vagy hanem egy fennsikon és kis elmozdulásra is a paraméterekben könnyen legurulsz...és példa több mint elvi lehetőség...
spade | 04.03.06 - 11:20 am | #
Vadon,
Köszönöm az elismerést. Újságok azért még nem kerestek meg. Egy ideig még biztosan lesz blog. Szerintem az élettartamát nagyban meg fogja határozni a látogatók aktivitása.
andrás | 04.03.06 - 6:39 pm | #
Szinbád,
Valóban szerintem fontos gondolati töltést ad az evolúció ismerete a tőzsdézéshez, de valószínűleg enélkül is jól meg lehet lenni. Egy időben nézegettem a genetikus algoritmusokat, de a gyakorlati felhasználásuk nem túl publikus. Nem igazán jöttem rá mire, hogyan használják őket. Van már sok termék, amibe be van építve, de fekete-dobozként használni "valamilyen" genetikus algoritmust szerintem nem érdemes. Általában véve nem lelkesedem a fekete-doboz jellegű rendszerek iránt.
andrás | 04.03.06 - 6:45 pm | #
Spade,
Nagyon nem bonyolódnék vitába, mert egyikünk sem szakember, de két dolog:
1. Nincs olyan sok mutáció, egy faj életében. Az, hogy a napon mi történik, nem tudom, de túlzottan nem is érdekes ebből a szempontból. A példád inkább az immunrendszerünkről szól.
2. Emberi léptékkel mérve rendkívül ritka az ÉLETKÉPES mutáció.
A laposhalak ( és sok más példa) pontosan azt mutatja, amit írtam, a természet nem próbálja ki az összes variációt, hanem halmozodó, kis, de életképes változásokkal dolgozik. Ezért sok esetben az elméleti optimumtól messze eső eredménnyel is beéri.
andrás | 04.03.06 - 6:58 pm | #
András,
1.
Na azért nem mondhatod hogy én nem vagyok elég aktiv
2
"Nagyon nem bonyolódnék vitába, mert egyikünk sem szakember"
AZt hittem pedig mindenhez értünk
2. A nap a legfőbb mutáns okozó. Volt egy film valamelyik természetbuvár adón, hogy van egy betegség amelynél genetikusan hiányzik az az enzim amelyik a törött DNS-t javitja (egyébként elképesztően jó a javitó mechanizmus, hiányzó szakaszokat is kitalál) Nos ezek a gyerekek mert gyerekeket mutattak, csak éjszaka mehettek ki a napra Ha nappal mentek akkor állig felöltözve csuklyában és napszemüvegben, valamint maszkkal, mert 2 perc elég volt nekik kint a napon hogy a fény által ért bőr felületen daganat képződjön. Maga a történet elképesztő,(igy élni is) de arra rámutat hogy micsoda invázió ér minket a napon....
3. Nap mint nap mutálódunk 8 milliárdszor 1000 mutáció keletkezik az emberi fajban minden nap, amiből nagyon sok elhal, de sok megmarad, és bizonyos megmaradt tulajdonságok ha környezeti előnyt jelentenek akkor keletkezik egy új faj....ráadásul az sem igaz hogy nem az optimum győz mert az élet kegyetlen ha élethalál harc van faji szinten mindig az abban a pillanatban érvényes optimum nyer, legfeljebb egy idő után azt mondják hogy most már nem az az optimum és ez igy is van.....
spade | 04.03.06 - 9:21 pm | #
1. Ugyan sok mindenben nem értünk egyet, de maximálisan elismerem az aktivitásodat.
2. Jót röhögtem.
2. (elvileg 3.) Kicsit bulváros, de nagyon érdekes.
3. Ennél sokkal bonyolultabbak az evolúciós mechanizmusok.
andrás | 04.03.06 - 11:19 pm | #
"Ennél sokkal bonyolultabbak az evolúciós mechanizmusok."
Szerintem senki nem tudja milyenek az evoluciós folyamatok, jó (l fogyó) könyveket lehet belőle irni, ennyi. Ha ugyanis tudnák már régen lehetne gyógyitani a pőlő rákot többek között ...
spade | 04.04.06 - 7:41 pm | #
András,
Most nem azért, de bemásolom ide amit a wikipédia ir az evolúcióról, asszem szinte tökéletesen ugyanezt állitottam, dns hiba->mut áció azonnali természet általi megmérettetés->szelekció->pusztulás vagy fennmarad ás, azt mondod ennél sokkal bonyulultabb az evulúció,miben ?
"
A kód másolásakor lép fel a legmélyebb hajtóerő, az anyag "hajlama" a rendezetlenség irányába mutató átalakulásokra. Bár a másolódás folyamata szükségszerűen viszonylag pontos - másként hamar megszűnne a kiindulási élőlényre jellemző minőség -, de nem 100%-os. (Az eltérések gyakoriságának jelentőségére még visszatérünk.) Minden eltérés az eredeti kódtól azt jelenti, hogy valamely felépítési egység, és/vagy biokémiai folyamat anyagi alapját képező fehérjemolekula megváltozik. Az élőlény nagyon kifinomult rendszer. Egy véletlenszerűen bekövetkezett változás sokkal nagyobb eséllyel teszi tönkre, mint hogy javítson rajta. Azok a potenciális utódok, amelyek örökítő anyagába olyan kódváltozás került, amely egyedi életükkel összeegyeztethetetlen, elpusztulnak. Ez a természetes szelekció legközvetlenebb esete.
A genetikai kód megváltozását mutációnak nevezik. Az említett folyamat, amelyben csupán az anyag rendezetlen viselkedése szerepel, az ún. spontán mutáció. Vannak azonban olyan hatások, amelyek növelik a másolási folyamat hibáinak gyakoriságát. Példul bizonyos vegyi anyagok, vagy sugárzások. Ilyenkor indukált mutációról beszélünk.
A nukleinsavak bizonyos részletei kapcsolatba hozhatók olyan megjelenő tulajdonságokkal, amelyeket befolyásolnak. Bár a megfelelés nem mindig 1 : 1 , a könnyebb érthetőség kedvéért ezeket a részleteket szokás az illető tulajdonság génjeként említeni.
Előfordul, hogy a tulajdonságok megváltozása nem okoz életképtelenséget. Ilyenkor az új tulajdonsággal rendelkező egyedek párhuzamosan élnek a régi tulajdonságúakkal. A kérdéses génjük azonban különbözik. Például egy növényfajban a virág színét meghatározó gén egyik esetben piros, a másikban fehér színt hoz létre. A gének párhuzamosan létező, eltérő változatait alléleknek nevezzük.
[szerkesztés]
Tulajdonságkombinációk
Egy tulajdonság értékét az is befolyásolhatja, milyen másik tulajdonságokkal párosul. Egy rejtő színezetű rovarnál pl. előnytelennek minősül, ha ezzel egyidejűleg "izgága", sokat mocorog.
A fejlettebb élőlények egy génből két párhuzamos példányt tartalmaznak. Hogy ezek miként működnek együtt a szükségszerűen egységes tulajdonság megjelenésében, az örökléstan tárgyalja. A fejletlenebbeknél is megfigyelhető azonban, hogy ivaros módon is szaporodnak. Ilyenkor átmenetileg náluk is fennáll a dupla alléles állapot. Az ivarsejtek mindegyik esetben "tisztán" hordozzák a tulajdonságokat, azaz egy génnek csak egy a
spade | 04.04.06 - 9:12 pm | #
náluk is fenn áll a dupla alléles állapot. Az ivarsejtek mindegyik esetben "tisztán" hordozzák a tulajdonságokat, azaz egy génnek csak egy allélje kerül beléjük. Véletlenszerű azonban, hogy egy adott ivarsejtbe melyik génnek melyik szülőből származó allélje kerül. Mivel az ivarsejtek jellemzően nagy számban keletkeznek, és a gének száma is minimum ezres nagyságrendű, az allélek elképesztően nagyszámú kombinációban adódhatnak tovább. És a rendezetlenség elve szerint a megvalósuló változatok zöme különbözik.
Az élővilágban megfigyelhető evolúciós változások alapja tehát az örökítő anyag sokfélesége, ill. megváltozása.
[szerkesztés]
Evolúciós folyamatok
Az evolúció törvényszerűségeit olyan egyedek csoportján szokás vizsgálni, amelyek tényleges szaporodási közösséget alkotnak. Ez a populáció.
Tekintsük egy adott populáció allélállományát. A következő generáció létrehozásakor a következő folyamatok történnek: