Nézzük akkor ezt az időtáv meghatározást.

Először is miből lehet választani? Például :

- napon belüli daytrade
- néhány napos
- hetes, max 2-3 hónapos
- éves.

A kereskedési rendszereknél előre meg kell határozni, milyen időtávon fogunk kereskedni. Én legalábbis nem láttam még olyan rendszert, amelyik különböző időtávú megbízásokkal dolgozik.

A diszkrét (egyedi) kereskedésben elvileg lehet sikeresen tevékenykedni vegyes időtávokkal, bár szerintem az esetek nagy részében, ha valaki váltogatja az időtávot (különösen ha menetközben!) inkább gyengeséget takar, mint professzionalizmust. Valószínűleg sokan beleestünk már abba a hibába, hogy egy jónak tünő lehetőségbe beugrottunk, aztán amikor nem jött be, halogatjuk a zárást. Szerintem minden típusú kereskedésnél célszerű eldönteni az időtávot előre, de egy kereskedési rendszernél ez kötelező elem.

Az időtáv meghatározása 3 dimenzió mentén történik. 

1. milyen időtáv illik a személyiségünkhöz

2. mennyi időt és energiát tudunk szánni az árfolyamok követésére

3. milyen hamar akarunk eredményt produkálni.

Meglátásom szerint az első nagyjából automatikusan alakul, a második egyszerűen eldönthető, a harmadikról meg elfeledkezik a reménybeli traderek többsége (nagyon sokáig így voltam ezzel én is). 

Nézzük az első pontot. Jónéhányan úgy gondolhatják, hogy bármilyen időtávon kereskedik az ember, ha a megbízásai automatikusan teljesülnek (a belépéskor és a kiszálláskor egyaránt), akkor nem szükséges figyelnie a piacot rövidtávú kereskedés esetén sem. Igen, elvileg. A gyakorlatban nem így van. Egyrészt, ha van egy olyan rendszered, ami a megbízásokon túl a portfoliót, a nem teljesülés stb. problémáit is automatikusan kezeli, akkor valószínűleg nem ezt a blogot olvasgatod, hanem Soros Györggyel röfögsz délutánonként. Másrészt az időtávnak vannak pszichológia vetületei is. Sőt ezek a legfontosabbak. A daytrader-ek gyakran írnak arról, ahogy az adrenalin felszökik a tőzsdenyitás időpontjában, de így van ez más időtávon is. Minél rövidebb az időtáv, annál jobban leköti a kereskedés a pszichikai energiáidat. Ezért is jellemző, hogy az időtáv választás először nagyjából automatikusan alakul, akik szeretik ezt az izgalmat, hamar tőzsdefüggők lesznek és inkább rövid távon fognak kereskedni. Akik rájönnek, hogy rosszul bírják a feszültséget, vagy egyszerűen függetleníteni tudják magukat tőle, sikeresebben tudnak kereskedni hosszútávon. Itt azt kell mondanom, hogy a sikeresség egyik fő tényezője, mennyire tudsz megbirkózni ezzel a pszichikai folyamattal (ala felesleges kereskedés, érzelmi alapon hozott döntések).
Akik nem jönnek rá, hogy rosszul bírják az időtávot, amin kereskednek, azok elveszítik a pénzüket és végül így oldódik meg a probléma. Egy kereskedési rendszer egyébként nagyon sokat segít abban, hogy meg tudjál szabadulni a felesleges kereskedéstől, az ezzel kapcsolatos terheléstől, és kicsit távolabbról tud szemléni, amit csinálsz.

A második pont elég egyértelműen meghatározható. Napon belüli kereskedéshez ott kell ülni a terminál előtt nagyjából egész nap (pfuj). A néhány napos kereskedéshez legalább nyitáskor és záráskor ott kell (javasolt) lenni, illetve ha napközben veszünk fel poziciót, akkor a nap egy részében is. Hetes-hónapos időtávú poziciókat már magukra lehet hagyni akár napokra is, de ha például a részvényekkel kapcsolatos híreket értékelni akarjuk, azért résen kell lenni. Itt külön kérdés a szabadságok időszaka, mert ezek a fránya cégek nem átallanak a nyári uborkaszezon közepén, vagy a sielési időszakban is negyedéves jelentéseket kihozni. Külön fejfájást jelent, hogy hosszabb szabadság alatt zárjuk-e a meglévő poziciókat, vagy sem. Nehéz ügy, velem már többször megesett, hogy bezúgott a részvényem szabadságom alatt.
Messze a legkényelmesebb változat az éves időtáv, megveszed a jó részvényt, elolvasgatod a jelentéseket, aztán egy idő után eladod. Nem nézegeted az árfolyamokat naponta, nem érint az árak NAPI ide-oda vándorlása. Szép, és igen kevesen tudják hatékonyan művelni.

A fentiekből az következik, hogy mindenkinek hosszútávon kell kereskednie, mert az a legkényelmesebb és ez jár a legkevesebb feszültséggel. Ha tőzsdefüggő személyiség vagyok, lenevelem magam róla, és már igazi trader lettem. Itt jön be a harmadik pont. Mint mindenhez az életben, a kereskedéshez is nagy mennyiségű tapasztalatra van szükség. Szerintem - egy adott rendszerben gondolkodva - százas nagyságrendű trade után kezdődik az a tapasztalati visszacsatolás, ami jó kereskedővé tehet (azon a területen!). Legyünk jók és mondjuk 100 trade elég a megfelelő tapasztalathoz. Feltételezve, hogy 10-nél több nyitott poziciót nem kezelsz egyszerre, mennyi időre is van szükség a tapasztalat megszerzéséhez?
Daytrade : 2 hét
Néhány napos trade: 1-2 hónap
Hetes-hónapos időtáv : 1-2 év  
Éves időtáv: 10-20 év

Hát igen. Nagy gurunak kellene érezni magamat, hogy belevágjak egy ÚJ éves időtávú rendszerbe. Lehet, hogy 10 év múlva jövök rá, ez mégse működik? Tehát a szükséges tapasztalat megszerzése az, ami a rövidtávú kereskedés felé nyomja az embert. Ehhez képest nagyon érdekes, hogy minden "hivatalos" fórum a hosszútávú befektetéseket propagálja, mintha az lenne a rendes és értelmes dolog. Ebben az esetben is érvényesül az a részvénypiaci bölcsesség, hogy amit sokan nyomatnak, annak az ellenkezőjét érdemes tenni. Félreértés ne essék, a hosszútávú befektetés értelmes dolog, csak nem egyedi részvényekbe, amatőröknek.

Gyí te blog!

Figyelem: az immáron megszűnt freeblogról megmentett és újra publikált aranyláz posztok semmilyen formában sem képezik az én tulajdonom, és az abban foglaltakért semmilyen felelőséget sem vállalok. Ha a szerzőnek (András) kifogása merül fel az újbóli publikálást illetően, kérem, kommentben vagy üzenetben keressen meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.