Mark Douglas, Trading in the Zone című könyvét olvasom mostanság. Elég nehezen haladtam vele, mert nem találtam túl érdekfeszítőnek. Pedig sokan dicsérték, és elég fontos témáról szól, a kereskedés pszihológiájáról. Nekem valahogy úgy tűnt, hogy jól ismeri a kereskedés ezen vetületét (nagyon sok tradernek tartott már fejtágítót, testközelből ismerkedett meg a problémáikkal), jól is ír róla, de semmi átütő, és főleg gyakorlati információ. Most a vége felé, mégis szerepel benne egy nagyon érdekes téma, ami nem csak a tőzsdéről szól, de ott kiemelt jelentősége van.

Ebben a fejezetben arról ír a szerző, hogy a meggyőződéseink (angolul beliefs) milyen jelentős hatással van arra, mit látunk meg a világból, és közvetve arra, mit kaphatunk tőle.

Ennek illusztrálására egy valós példát használ fel. Egy chicago-i tv társaság felbérelt valakit, hogy a város egyik előkelő utcájában "Pénz ingyen! Csak ma!" táblával álldogáljon. Természetesen tréfás kísérletnek szánták a dolgot, de komolyan felkészültek rá. A felbérelt embert kitömték készpénzzel, arra számítva, hogyha a járókelők szimatot kapnak, lesz igény a "szolgáltatásra". Nem ez történt. A rendkívül forgalmas helyen mindenki figyelmen kívül hagyta a felhívást. Egy idő után kezdett frusztrált lenni az emberünk (hogy lesz itt tv műsor?), ezért elkezdett kiabálni : "Nem akartok pénzt? Vigyétek a pénzemet!". A járókelők reakciója az volt, hogy EGYRE NAGYOBB ÍVBEN KEZDTÉK ELKERÜLNI. Végül odament egy öltönyös, aktatáskás emberhez, eléállt, és mondta neki: "Kérsz pénzt?". "Ma nem." - válaszolta neki  a megszólított. Az egész próbálkozás alatt egyetlen embernek tudott pénzt adni, aki odament hozzá, és kért tőle NEGYED dollárt.

Azt hiszem a fenti szituációt nem nehéz kielemezni. A járókelők szilárdan meg voltak arról győződve, hogy nincs "ingyen pénz". Bolondnak, vagy valamilyen marketing csapdának gondolták a táblás embert. Ez a meggyőződés abban is meggátolta őket, hogy annyit mondjanak neki : "No akkor adjál öreg!". Tehát nem azzal van gond, hogy rosszul gondolkodtak volna. Teljesen jogos feltételezés, hogy itt valami átverésről van szó. De mibe kerül kimondani, kipróbálni az ellenkezőjét? Mit lehet veszteni vele? Maximum néhány másodpercet. A helyzetet senki sem elemezte, hanem figyelmenkívül hagyták. Így működik a szilárd meggyőződés. Még jellemzőbb a negyed dolláros férfi esete. Ő valószínűleg kéregető volt, azzal a meggyőződéssel, hogy nagy pénzhez nem juthat ily módon. És lám nem is jutott. Őt is a meggyőződése vezette (félre). A bennünk élő hit a világ dolgairól, alapvetően befolyásolja, mit vagyunk hajlandóak meglátni a minket körülvevő világból. Ami nem illik a kialakított képbe, azt azonnal elhajítjuk. Ez a módszer valószínűleg sokat segített az elmúlt évezredek létért vívott harcaiban, de súlyosan korlátozza tisztánlátásunkat.

Erről a történetről nekem azonnal beugrottak saját, tőzsdével kapcsolatos meggyőződéseim. Pontosabban ezek változása. Kb. 10-15 éve vásárolok részvényeket kisebb, és gyakran nagyobb megszakításokkal. Ennek az időszaknak a túlnyomó részében azt gondoltam erről, amit a kisbefektetők 99% gondol a tőzsdéről. "A részvény hosszú távú befektetés. Egyszer fennt, máskor lennt. Aki nem bírja ki az árfolyamok (a befektetés!) ingadozásait, ne vegyen részvényt. A világ legnagyobb befektetői 20-30%-os hozamot tudtak elérni. Meggazdagodni csak néhány, zseniális embernek sikerült." Ezek a meggyőződések határozták meg az elvárásaimat, illetve, hogy mit tekintettem természetesnek a tőzsdén. Közben valaki állt a sarkon, és azt üvöltötte : "Ingyen pénz!". Kb. két éve kezdtem el kapizsgálni, hogy a tőzsde nem ezekről a sztereotípiákról szól. Ebben áttörést a Market Wizards könyvek elolvasása hozott. Schwager könyvei interjúkat tartalmaznak a ma élő, sikeres (jónéhány a legnagyobb jelzővel is illethető) tőzsdei szereplőkről, bemutatva honnan jöttek, mit értek el, és szőrmentén arról, hogy milyen módszerekkel. A megjelent három kötet bármelyike kötelező olvasmány, azok számára, akik valós képet szeretnének kapni arról, mi folyik, MI LEHETSÉGES a tőzsdén. Ebből a könyvből (volt azért már előérzetem, azért olvastam el) értettem meg, hogy a cél, amire lövök rossz. A saját elképzeléseim foglya vagyok. A hús-vér emberek példái rendkívül sokat segítettek, hogy a felsorolt tőzsdei sztereotípiákat ledöntsem magamban. Már tudom, hogy a tőzsdéhez nem ész kell, hanem munka és fegyelem, hogy a jó stratégia hónapról, hónapra pénzt termel, hogy egyáltalán nem 30% az álomhatár, amire lőni kell. Azóta folyamatosan meghallom az "Ingyen pénz!" kiáltást, és eszem ágában sincs felemelt orral nagy kerülőt tenni.