A közös valuta bevezetése előtt a déli országok jóval drágábban juthattak hitelhez, ám a drachmában denominált 10 éves államkötvények kockázati felára 450 bázispontot esett Görögország 2001-es csatlakozását megelőző három évben. Ez elősegítette, hogy Görögország sokkal olcsóbb hitelekből tudta finanszírozni a növekvő fogyasztását.

Az Európai Unió északi államaira eközben a magas megtakarítási ráta és az alacsony infláció volt jellemző, azaz a hosszú távú előnyökre koncentráltak az azonnali fogyasztással szemben - véli Greenspan. Ezzel ellentétben Görögországra és Portugáliára 2003 óta a negatív megtakarítások és a túlzott fogyasztás volt jellemző.

Mindezt csak súlyosbította, hogy a déli országok Németországhoz viszonyított munkaerő- és termékköltsége igen magas, és ez jelentősen rontotta a régió versenyképességét. Az észak-európai export ugyanakkor bőven fedezte a megnövekedett déli importigényeket és ez jócskán meglódította a dél-európai fogyasztást.

Vajon hajlandóak-e az eddig könnyelműen gazdálkodó déli országok a sokkal szigorúbb és fegyelmezettebb társadalmi mintát átvenni az euró megmentése érdekében - teszi fel a kérdést Greenspan.

(Magyarul két út van: az egyik szerint a déli államok változtatnak az évszázadok alatt berögzült társadalmi mintákon, ami lehetetlen; vagy egy egységes Európai Egyesült Államok fogja a hitelfelvételüket kordában tartani. Ez valószínűleg a fogyasztás csökkenését eredményezi, ezért pár ország számára az unió elhagyását.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.