ESCL sztori

Az ESCL-re tavaly nyáron akadtam. Szép növekedést mutatott, egy egyedi iparágban. Mondtam már, hogy szeretem az alulreprezentált iparágakat? Az ESCL egy aukciós cég, érmékkel, de főleg bélyegekkel foglalkozik. Nem sok ilyen cég forog a tőzsdén.

Elsőre, sikerült belenyúlnom egy kitörés gyanús helyzetbe 15 dollár körül. Hümm. Ez volt a maximum ár majd egy évig.
Utána gyorsan lenyomták 10 dollár környékére. Hihetetlen olcsó kezdett lenni. Majd 50%-kal növekedett, közben 10-es PE körül adták. Nem szoktam könnyen feladni, ezért vettem tovább, de közben alaposabban próbáltam utána nézni. Két dolog láthatóan nem tetszett. Egyrészt a cég főtulajdonosa (Afinsa) kb. 75%-ot birtokolt. Egy ilyen tulaj nagyjából azt csinál, amit akar. A másik probléma a magas intézményi shortállomány volt. Ez kb. a float (a szabad piacon forgó részvények) 30-40%-a volt (és ennyi a mai napig). Sokan azt gondolják, hogy egy jó részvénynél a magas shortállomány segíti az emelkedést (short squeeze). Egy jó részvénynél igen. De sajnos ennél gyakrabban inkább jelzése valami problémának, ami a publikum számára nem látható. Ebből a szempontból lényeges információ, hogy kik shortolnak. Ha lehet tudni, hogy intézmények, az rossz hír, ők általában OKKAL teszik ezt. A sokat emelkedő részvényeknél gyakran megjelenik a "kisember" shortosok hada, számomra hihetetlen stratégia alapján shortolva valamit, pusztán azért mert sokat emelkedett. Ezzel nem érdemes foglakozni. Amikor egy hedge fund shortol, az már komolyabb kérdés. Itt is erről volt szó.

Ezzel együtt én inkább hittem a cégnek, és veszegettem a jó értékeltség miatt. Közben a napi árfolyam alakulás nagyon volatilis lett. Két napig zuhant a részvény, konszolidálódott néhány napig, majd egy nap alatt ment vagy 10%-ot. Egyre nehezebben lehetett elviselni a napi árfolyamalakulást. Hosszú hónapok teltek el így. Közben a növekedés is kezdett halványulni, ezért az első emelkedésbe beleadtam, amikor különösebb bukta nélkül ki tudtam szállni.

Ezután szép egyenletesen emelkedett az ár vagy 90%-ot. Ez bizony kimaradt. 

Az ESCL-nél lehetett látni, milyen kőkemény harc folyik a short és a long oldal között. A shortosok sejtésem szerint a 15-17 dolláros sávban szálltak be, tavaly nyáron. Nem szálltak ki amikor 8-9 dollár környékére esett az ár, helyette végigülték a 20 dollárig tartó emelkedést. Nem irigylem őket. A long oldalt a saját példámból kiindulva nem irigylem. Szerintem ezen a részvényen a brókerek tudtak nagy biztonsággal pénzt keresni, mások nem nagyon.

Pedig a shortos oldal sokat dolgozott (mostanra úgy látszik, talán megérte). Először tavaly jelent meg egy cikk a Barrons-ban (ez egy tőzsdézőknek íródott újság) az ESCL problémáiról. Arról írtak, hogy az Afinsa (az anyacég) és az ESCL közötti, garantált bélyeg visszavásárlási szerződés adja az ESCL profitjának legnagyobb részét, ami több mint megkérdőjelezhető. Akkor azért nem szálltam ki azonnal, mert egyértelmű volt a cikkből, hogy az az alap támogatta információkkal, amelyik közben súlyos pénzekkel shortolja az ESCL-t. A folytatást már akkor láttam, amikor már nem volt tulajdonom az ESCL-ben. A Barrons újabb cikket hozott le, amiben közvetlenül a főtulajdonost támadta. Az Afinsa garantált visszavásárlási szerződéseket köt kisemberekkel, elad nekik bélyeget, és azt igéri, hogy fix hozamgarancia mellett X év múlva visszavásárolja. A probléma az, hogy a bélyegek valós értékénél magasabb összegekre kötnek szerződést, némi pilótajáték jelleget kölcsönözve a dolognak (A cikk egyébként úgy indul, hogy az újságírók két ilyen bélyeget bemutatnak az Afinsa egyik vezetőjének, értékelje már fel őket. A válasz nagyjából felére teszi a bélyegek értékét az Afinsa által szerződött értékhez képest). Az újabb Barrons cikk mellett a Wall Street Journal is lehozott egy cikket, más ügy kapcsán támadva az ESCL-t. A WSJ cikke már megtette hatását, egy nap alatt 25%-ot esett a részvény.  

Utólag azt kell mondanom, a shortosoknak volt igaza, a nagy főtulajdonos elég megkérdőjelezhető üzleteket folytat és mivel ő adja az ESCL bevételének zömét, nem lehet megbízni a publikált számokban. Tavaly mindez csak kevesek számára (ők shortoltak) lehetett világos. Másik oldalról a shortosok sem nyertek sokat ezen az ügyön (eddig a pillanatig), hiába volt igazuk. Ami érdekes ebben a történetben, hogy mind a két oldal, a short és long egyaránt sokat kaszálhatott volna, de szerintem egyiküknek sem sikerült.

A lehetséges tanulságok a következők:

- Ne szeresd azokat a cégeket, amelyeknek 75% feletti tulajdonosa van
- Utáld őket, ha tőlük származik a cég bevételének jelentős része
- Ha nem érted miért olcsó egy cég hosszú ideig, szállj ki
- Ne játssz az intézményi shortosok ellen
- Hiába van igazad, nem biztos, hogy nyerni fogsz mindig

A mindenekfeletti legfőbb tanulság: csak olcsón vegyél részvényt. Akármennyi gáz volt, van, lesz ezzel a céggel, a jól megválasztott belépési pont nem okozhat nagy problémát. A céggel kapcsolatos gondokat jómagam is csak utólag értettem meg, de mégis megmentett, hogy nagyobb tételben csak 8-10 dollár környékén kezdtem venni, amikor már vérlázítóan olcsó volt. Nem is ment sokkal lejjebb. Nagyon büszke azért nem vagyok magamra, mert a felfelé menő szakaszt is kihagytam.

Figyelem: az immáron megszűnt freeblogról megmentett és újra publikált aranyláz posztok semmilyen formában sem képezik az én tulajdonom, és az abban foglaltakért semmilyen felelőséget sem vállalok. Ha a szerzőnek (András) kifogása merül fel az újbóli publikálást illetően, kérem, kommentben vagy üzenetben keressen meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.