A JCOM-ra 2003 júniusában akadtam. A cég ebben az időben éppen áremelést jelentett be. Ez a legjobb fundamentális hír, amit el tudok képzelni. A piac is így reagált. A JCOM-ot egy német rapper (!) alapította, akinek az utazásai közben állandó problémája volt, hogy nem tudták elérni hivatalos és nem hivatalos ügyekben, fix számokon. Ennek megfelelően a cég hangposta, fax szolgáltatásokra használható telefonszámokat árul, amiket elektronikusan is el lehet érni a világ bármelyik tájáról. Elsősorban kisebb cégek haraptak a dologra, akiknek nem érte meg irodai infrastruktúrát fenntartani. A cég a telefonszámokért, és a használatukhoz szükséges programokért minimális előfizetési díjat kért. Az előfizetési díjakkal operáló vállalkozások hatalmas vonzereje, hogy kiszámítható, folyamatos árbevételt produkálnak. Ebben az időben a JCOM 50% körüli rátával növelte az árbevételét, és semmi jele nem volt a növekedés csökkenésének.

A probléma az volt, hogy a növekedési rátának megfelelő volt az árazása is, ezért - bár gondolkoztam rajta - nem szálltam be. Jim Cramer  a sokat szereplő részvényguru is az egekbe magasztalta a részvényt, de végül a józan eszemre hallgattam. Azóta egyébként Jim Cramer-t egyre inkább kontraindikátorként használom. A nyáron még tovább emelkedett a részvény, aztán októberben hatalmasatt esett. Először csak érdeklődve nézegettem, nem értettem mi történik. Kiderült, az esés elsődleges oka az volt, hogy a JCOM 2004-től kezdett adózni, mert addig a régebbi évek vesztesége leírható volt. Tehát a cég kilátásai nem változtak semmit, csak a bejövő 30-40%-os adó miatt VIRTUÁLISAN eltűnt a növekedés 2004-ben. Hát ezt mindenki tudhatta előre.

A fő probléma persze nem ez volt, hanem a magas intézményi hányad. A cég 80-90%-a intézmények kezében volt, és ezek a cégek az első triggerre rátenyereltek a sell gombra. Azóta is emlékszem, hogy az egyik intézményi szakértő azt nyilatkozta: előbb eladni, utána megnézni mi történt. Először láttam milyen, amikor sok intézmény tülekedik a kijárat irányába.

Az elkövetkező hetekben az árfolyam kb. a felére esett a nyári csúcsról, és kezdett nagyon érdekessé válni a részvény. Úgy gondoltam, megvárom a következő jelentést, és ha marad a növekedés, beszállok. Az idő akkor jött el, amikor a cég 2004 januárjában megerősítette az éves előrejelzését. Ekkor 15-ös forward PE környékén forgott a részvény, miközben 50%-kal növekedett. Nincs gyakran ilyen lehetőség. Azt gondoltam az ár vissza fog menni az előző csúcs környékére, és még ha várnom kell egy évet is, akkor is megéri a közel 100%-os hozam. A chartról látható, hogy pontosan ez történt, egy év alatt az ár visszament oda, ahonnan jött.

Én meg nem kerestem semmit. Az első probléma az volt, hogy a jó lehetőség miatt hatalmas poziciót vettem fel. A túlméretezett poziciókat meg rosszul bírja az emberfia. Emlékszem, próbáltam minél több információt összeszedni, bújtam a fórumokat és végül rá tudtak dumálni, hogy problémák lesznek a növekedéssel. Ebben sokat segített, hogy közben az ár ment lefelé. Mindenki a piac fensőbbrendűségét hirdette, nem lehetséges, hogy ilyen értékeltségen forogjon egy cég, ha nincsenek vele problémák. Probléma természetesen a legjobb cégekkel is van, mindez csak nézőpont kérdése (félig tele, vagy félig üres). A következő gond a sieléssel volt. Nincs annál rosszabb érzés, mint egy hatalmas, megkérdőjelezett pozicióval elutazni egy információs űrt jelentő, isten háta mögötti helyre. Végül úgy döntöttem radikálisan csökkentem a poziciót, és végül teljesen ki is szálltam (még egyszer viszaszáltam a részvénybe, de az egész történet annyira elvette a kedvemet tőle, hogy végül akkor is gyorsan eladtam).

Utána szép egyenletesen visszaemelkedett az előző csúcsra, pontosan úgy, ahogy eredetileg gondoltam.

A lehetséges tanulságok:

- egy jó kiinduló elgondolást is végre lehet hajtani csapnivalóan
- ne építs ki akkora poziciót, amit érzelmileg nem tudsz jól kezelni
- nyaralás/telelés előtt különösen ne
- a türelem egy igen lényeges erény a részvénypiacon (középtávú pozicióknál)

És még valami. Sokszor hallom azt a véleményt - főleg technikusoktól -, hogy a piacnak igaza van. Beesett az ár, tehát gond van a céggel. A JCOM esetében is ez volt a logika, előbb esett az ár, aztán mindenki megmagyarázta miért. Az esetek egy részében igaza van a piacnak, máskor nem. A piac (áralakulás) mindenhatóságába vetett hit szerintem ugyanolyan kevéssé jövedelmező, mint a teljes figyelmen kívül hagyása.

Figyelem: az immáron megszűnt freeblogról megmentett és újra publikált aranyláz posztok semmilyen formában sem képezik az én tulajdonom, és az abban foglaltakért semmilyen felelőséget sem vállalok. Ha a szerzőnek (András) kifogása merül fel az újbóli publikálást illetően, kérem, kommentben vagy üzenetben keressen meg.