Kiválasztás során mindig megnézem az adott részvényhez tartozó bennfentes tranzakciókat. Fontos a bennfentesek tulajdoni részesedése, preferált, ha legalább 10-15%-os hányaddal rendelkeznek. Ez majdnem kötelező elem nálam. A tranzakciók terén elsősorban a vásárlások érdekelnek (esetleg, az eladások hiánya), az eladásokat inkább tekintem a normális üzleti tevékenység részének, mint fontos jelzésnek. A nagyobb méretű bennfentes eladásokat sokan tekintik eladási jelzésnek, de szerintem nincs igazuk. Saját tapasztalataimból az ALDA, és a HURC ugrik be, amelyekben hatalmas bennfentes eladások voltak, aztán végül jelentősen emelkedett az ár. Természetesen az ellenkezőjére is van példa, a TASR, vagy legutóbb a HOM nagy méretű bennfentes eladások után nagyot zuhant. Itt inkább arról van szó, hogy a bennfentes eladás (akár nagy tételben) rendkívül megbízhatatlan jelzés, nem érdemes figyelembe venni.
Sajnos a bennfentes vétel sem túl megbízható. A VPHM ugyan hatalmas vételek után kezdte meg hihetetlen felfutását tavaly tavasszal, vagy a TRMM és PARL jut még eszembe, mint pozitív példák, de az IIG például majd 80%-ot esett bennfentes vételek után, hogy az ESCL pilótajátékos sztoriról ne is beszéljünk, ahol szintén történtek (nem túl nagy méretű) bennfentes vásárlások. Mint sok más esetben a piacon, itt is azt kell eldönteni, hogy valós vásárlásról, vagy beetetésről van szó. Sajnos a cégvezetők, bennfentesnek számító nagy tulajdonosok egy része azért vásárol, hogy később jobb áron tudjon eladni. Akinek mondjuk 100 MUSD-t érő részesedése van, megéri rászánni akár 100 ezer dollárt, ilyen piaci jelzések generálására.
Tehát a bennfentes vásárlás fontos jelzés, de a minőségét mindig célszerű értékelni. A dolog ott kezdődik, hogy csak a tőzsdei vásárlást kell figyelembe venni. A különböző piacon kívüli akvizíciók, opciólehívások, gyakran minimális készpénzt igénylő tranzakciók, ezért nincs jelentőségük. Szintén figyelmen kívül szoktam hagyni a nagy vagyonnal rendelkező bennfentesek vásárlásait (kivéve, ha elimert tőkepiaci befektetőről van szó), mert számukra ez igazán nem érdemi döntés. Ezt kiválóan érzékelteti az itt szereplő példa, miszerint ha Michael Dell 70 MUSD értékű részvényt vásárol a cégében, az nagyjából ekvivalens egy kisbefektető 100 db DELL részvény vásárlására vonatkozó döntésével.
Véleményem szerint a jó minőségű bennfentes vásárlást a következők jellemzik:
- nyíltpiaci vásárlás (Purchase néven regisztrálják)
- legalább 50000 USD értékű (és nem elhanyagolható a vásárló vagyonához képest)
- magas rangú tisztviselők vásároltak (President, CEO, CFO)
- több tisztségviselő vásárolt.
Az utolsó pont jelentősége a legnagyobb, mert minimalizálja a valószínűségét, hogy a piac hülyítéséről van szó. Sajnos ilyen vásárlásra van a legkevesebb példa, ezért nem tekinteném kizárólagos követelménynek.
A bennfentes tranzakciókat mindig figyelembe veszem egyedi részvények kiválasztásánál, de a következő kérdés, hogy lehetséges-e megbízható stratégiát alapozni erre? Ilyenkor nem egy kiválasztási metódus x.-edik eleme lenne, hanem a bennfentes vásárlás indukálná magát a kiválasztást. A bennfentes tranzakciók figyelése ma már interneten is könnyen megoldható, például az alábbi webhelyek erre szakosodtak:
http://www.insider-monitor.com/
Tehát egy ilyen stratégia technikailag egyszerűen megoldható. Jómagam próbálkoztam is vele, kitörési rendszerrel kombinálva. Nem volt eredménytelen próbálkozás, de végül talonba helyeztem. A legnagyobb problémám az volt, hogy rendkívül hosszú tesztelési időszakra lett volna szükség, mert nem tudtam megbízható történeti adatokhoz jutni bennfentes tranzakciókról. Sőt még összefoglaló szinten is kevés irodalmat találtam a bennfentes vásárlások statisztikai eredményességéről. Ezért is örültem, amikor most erre a cikkre akadtam.
A Morgan Stanley időt szakított a bennfentes vásárlások statisztikai elemzésére. Az eredmények vegyesek. A bennfentes vásárlások egyrészt 6% plusz hozamot hoztak az SP500-hoz viszonyítva, másrészt csak az esetek 52%-ban bizonyultak nyerő jelzésnek (csak a választások fele lett nyereséges), ezért részvénykiválasztásra önmagában nem elég erős jelzés. A statisztika megerősítette, a már jelzett minőségi követelményt, amely szerint, minél magasabb a vásárló(k) beosztása, annál nagyobb a hozam. Természetesen a vásárlás mennyisége is pozitívan függ össze az eredményességgel.
Szintén vizsgálták a hozamokat szektorok szerinti bontásban. Ennek nem értem igazán az okát. Most azt feltételezzük, hogy bizonyos szektorokban okosabbak a menedzserek mint máshol? Nem is venném különösebben figyelembe ezt a szempontot, de a két szélső érték azért érdekes, az autóiparban mínusz 19%-ot, az energiaiparban plusz 46%-ot hoztak a bennfentes vásárlások (a hozamok az SP500-hoz viszonyítottak). Elég meglepő, de azért nem tradelnék erre az eredményre.
A fentiek fényében, szerintem a bennfentes tranzakciók önmagukban nem adnak olyan erős jelet, hogy egy stratégiát 80-90%-ban erre alapozhassunk, de a minőségi bennfentes vásárlások egy-egy sikeres stratégia rendkívül fontos elemét képezhetik.
