Egy jól trendelő részvény esetében egyszerű a szabály: kiszállni akkor és csak akkor, ha az ár beesett az 50-es mozgóátlag alá!

Sajnos a gyakorlatban ez sem mindig egyszerű.Gyakran előfordul, hogy az ár 1-2 napra benéz a mozgóátlag alá, és utána száguld tovább. Ha ilyenkor elad az ember, utána elég hülyén érzi magát. Erre az esetre egy jó szabály, hogy 2-3 napot kivárni, ha az ár ennyi ideig a mozgó alatt marad, akkor eladni.

Ha a kitörés átlagos forgalommal indul, majd másnap kétszer akkora forgalommal beleadnak, akkor ez az a minta, ami ki kell hagyni.

Ritkán nyúlok olyasmibe, ami gappel nyit. A gap olyan eladói határozottságot mutat, amivel nem célszerű szembeszállni. Meg kell várni, amíg gap nélkül kereskednek benne.

A shortosok nem szeretik az osztalékos részvényeket, mert azt ki kell fizetniük a kölcsönadónak.

Finanszírozási tranzakciók. Jó részvények esetében az a kulcs, hogy meg kell várni, amíg leesik az ár a finanszírozási ár alá (közelébe).

A napi kereskedés alapvetően 3 részből áll, az első 1 óra, utána a nagy semmi, majd a zárás előtti két óra. A fordulók/történések nagy része az első és az utolsó részben van.

Alacsony kereskedési rendszer expozició a kb. 30%.

Ha a kereskedési rendszer hoz 200%-ot évente (teljes tőkére vonatkoztatva), és erre ráteszel egy sikeres pozició tradinget, mondjuk 30-50% éves hozammal, az felnyomja az éves hozamodat 300% környékére.

Az Amibroker szerintem nagyon jó, és stabil. Egyetlen problémát észleltem, az automatikus rendelésfeladásnál a legelső futtatás ki szokott hagyni 1-2 rendelést, ezért az első futtatás után rutinszerűen törlöm a rendeléseket és újrafuttatom az egészet.

Aki az amerikai piacokon kereskedik, nyugodtan számíthat arra, hogy előbb vagy utóbb bele fog szaladni 30-50%-os gap down-ba, és ez elég rosszul fog esni neki. Ezt a kereskedési üzlet kellemetlen, de kikerülhetetlen részének kell tekinteni.

Amíg nem éred el a maximális drawdown-t, elvileg nem szabad kiszállni a rendszerből (hiszen ez tervezetten benne van a pakliban). Amikor már eléred, pontosabban meghaladod az eredeti maximális drawdownt, az már nagyon erős jelzés arra, hogy a rendszer nem a terv szerint működik.

Az indikátorok lemaradása régen nem jelentkezett súlyos problémaként (lassabb volt a tőzsde), de manapság a használhatatlanság szélére sodorta a főbb indikátorokat. A mai piacokon egy mozgóátlag keresztezésen alapuló rendszer már nem él meg, de hasonló probléma van a kitörési rendszerekkel is (túl gyorsan elszalad az ár), vagy a főbb indikátorok használatával. Persze kitaláltak sok mindent a probléma orvoslására (pl. exponenciális, adaptív indikátorok), de ezekkel csak javítani tudtak a helyzeten, a lemaradást megszűntetni nem.

Holy Grail pattern

Ennek nagyon tetszett az elnevezése.

Állítólag így néz ki :

1. A 14-period ADX must be above 30 and rising.
2. Look for a retracement to the 20-day exponential moving average.
3. When the price touches the 20-EMA put a Buy Stop above the high of the previous bar.

A legjobb dolog, ami egy kezdővel történhet, a teljes csőd.

Az In Sample adatokon folytatjuk a rendszer tesztelését fejlesztés közben. Amikor elkészültünk, akkor végső ellenőrzésként tesztelünk az Out of Sample adatokon. Ez az eljárás a kulcsa a sikeres tesztelésnek. Tehát még egyszer: Out of Sample adatokon már a kész rendszert teszteljük. Az itteni teszteredmények után már nem módosíthatunk a paramétereken. Ha nem jók az Out of Sample eredmények, el kell dobni a rendszert, és új fejlesztést kezdeni.

A részvénypiac bizonyos paraméterei (pl. a volatilitás, kitörési formációk) hosszú ciklusokban változnak, ezért sok, régen jól működő rendszer, ma már rossz eredményeket produkál. Ezeket a tapasztalatokat erősítette meg  The Encyclopedia of Trading Strategies  könyv is, amelyikben meglepően sok régen bevált rendszerről mutatták ki, hogy már nem hoz megfelő eredményt. Részvénypiacon jómagam (napi kereskedéssel) többezer részvényt tartalmazó, legálább 3 éves mintán szoktam fejleszteni (In Sample), és a végső tesztet (Out of Sample) ugyanazon a részvényhalmazon, minimum 5, de általában 15 éves adatsoron szoktam futtatni.

A Morgan Stanley időt szakított a bennfentes vásárlások statisztikai elemzésére. Az eredmények vegyesek. A bennfentes vásárlások egyrészt 6% plusz hozamot hoztak az SP500-hoz viszonyítva, másrészt csak az esetek 52%-ban bizonyultak nyerő jelzésnek (csak a választások fele lett nyereséges), ezért részvénykiválasztásra önmagában nem elég erős jelzés. A statisztika megerősítette, a már jelzett minőségi követelményt, amely szerint, minél magasabb a vásárló(k) beosztása, annál nagyobb a hozam.

QQQQ-rendszer: vétel, ha a nasdaq napi minimumából számolt 10 napos mozgóátlag alá másfél szórással benéz az árfolyam. Kiszállás a következő 20 napon belül akármikor, amikor nyereség van, vagy legkésőbb 20 nap múlva időstoppal.

Jómagam sem szeretnék vételre bíztatni senkit se, de a fenti chartról hiányzik egy nagyon fontos információ. Ez az információ meglepő módon, a fenti viselkedés oka, ám mégis alapvetően meghamisítja a képet. Ugyanis a VPHM bekerült a Russell 3000 indexbe, a pénteki záróval. Ez az oka a hatalmas forgalomnak. A minimumon történő zárásnak is jó eséllyel ez az indoka, mert jónéhány, a Russell 3000 indexbe hasonlóan most bekerülő részvény ugyanilyen minta szerint viselkedett (nap végén hirtelen beesés jött).

Aztán a következő negyedéves jelentésre csinált egy gap down-t. Látszólag minden rendben volt a jelentéssel, nem is értettem mi történt. Némi utánajárással az derült ki, hogy a piac nem hiszi el a növekedést. A cég akvizíciókat csinált, és a növekedés túlnyomó része ebből származott. Ekkor tanultam meg, hogy a piac mennyire más prémiumot alkalmaz organikus, illetve akvizíciókon keresztül történő növekedés esetében.

A magas PE nem akadály, hanem természetes velejárója a jó cégeknek. Azok a cégek, amelyek erőteljesen növekednek, és közben vadul termelik a készpénzt (Price / Cash Flow értéke max 13), minden piaci környezetben jól fognak teljesíteni. 

Új területen, vagy az első rendszerek fejlesztésénél azonban mindenképpen javasolom ezt a fázist is, mert jöhetnek pozitív és negatív meglepetések egyaránt. Mint már felhívtam rá a figyelmet, a fejlesztés eddigi fázisaiban nem javaslom az optimalizáló használatát, mert jó eséllyel rossz irányba fog elvinni, de a finomhangolásnak már ez az alapvető eszköze. Első lépésben az általunk használt belépési, kilépés, poziciókezelési, stb. logika elemeit felparaméterezzük, majd értelmes tartománybeállítás mellett ráengedjük az optimalizálót. Ő meg megmondja milyen paraméterértékek esetén értük volna el a legjobb ereményt. Az optimalizáló eredményét azokkal a módszerekkel értékeljük, amit a kezdeti ötlet kivizsgálásánál már tárgyaltunk.

A  paraméterek beállításán túl, ebben a fázisban érdemes vizsgálat alá venni a logika egyes elemeit is. Kedvenc szórakozásom, hogy egyesével kitörlöm az általam használt feltételeket, és megnézem az eredményt. Utána megnézem, hogy a feltételek megfordítása milyen hatással van a rendszerre. Ahol sávok vannak megadva, megvizsgálom, hogy a sávokon túl mit produkál a rendszer. Ez játék, de nagyon jó eredményeket hoz. Volt már olyan, hogy a készre fejlesztett rendszer feltételeinek majdnem felét eldobtam ezzel a módszerrel (nem voltak hatással a teljesítményre). Szintén gyakori, hogy a feltételek, sávok egy részéről kiderül, hogy nyereséges ugyan, de nem olyan mértékben, mint az általános rendszer. Ezeket is érdemes elhagyni, minél kevesebb trade-ből érjük el a teljesítményt, annál jobb.

Ennek megfelelően az általam használt rendszereknél évente egyszer-kétszer fordul elő, az általad leírt állapot, amikor elfogy a pénz új poziciókra.
Ezeket a helyzeteket el őre szoktam tesztelni. A módszer rendkívül egyszerű, addig csökkented a pozició méretet, amíg az idősoron sehol sem fordul elő ez a szituáció. Utána a teszteredményt összehasonlítod az "original" változattal (ahol akkora a pozicióméret, amit valóban használsz). Ha a főbb paraméterek nem változtak, akkor nincs semmi probléma, ki fog maradni néhány trade, de az összteljesítményre nem lesz hatása. Ha a paraméterek jelentősen rosszabbak (vagy jobbak), akkor érdemes módosítani a rendszeren.

A rendszerek, amiket én láttam a következőképpen néznek ki. Nagyon jó rendszer ott kezdődik ha a CAR/DD 2 felett van hosszú távon. Most nem veszem elő a statisztikákat, de 2-3-as rendszert lehet csinálni. Egy ilyen rendszer időszakosan mutathat sokkal jobb értékeket is, pl 10 körüli CAR/DD-t. De olyan rendszert még valóban nem láttam, ami hosszú távon hozta volna ezt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha erre törekednék, nem lehetne ilyet csinálni. A nagy kérdés, hogy mennyit kell ezért beáldozni a hozamból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.