A 2000-es évek egyik legnépszerűbb stratégiája a CANSLIM módszer. Kitalálója, William J. O'Neil írt egy könyvet is róla, amit minden érdeklődőnek érdemes elolvasnia. A módszer főbb elemei az interneten is könnyen megtalálhatóak, például itt, de a könyvből sokkal jobban megérthető.

A módszer lényeges eleme, hogy olyan részvényeket keres, amelyek dinamikusan növelik a nyereségüket, hosszú bázisból törnek ki éppen, a szabad részvények (float) száma limitált, és az intézményi hányad sem túl magas. A CANSLIM nem egy buy and hold stratégia, fontos eleme az időzítés. Vásárlást csak bull piacon javasol (annak is eleje a legjobb), csak a bázisból történő kitörés környékén (tehát a hosszú ideje trendelő részvényeket nem!) és szigorúan 7-8%-os stop loss-t ír elő (az induláskor, emelkedés után talán kicsit lazább lehet a stop, de erre már nem emlékszem). Érdekes eleme a rendszernek, hogy csak 15 dollár feletti részvényekkel hajlandó foglakozni (nem USA piacokon fogalmam sincs mi a limit).

Az eladásra igazán nincs pontos szabály, inkább jeleket sorol fel hosszan, amelyek eladási jelzések. Legfontosabb természetesen, ha a növekedés lecsökken a legutóbbi két negyedévben, ha a piac medve lesz, meg van még egy tucat szabály (nagyon érdekes, hogy a CANSLIM ismertetések részletesen leírják a belépési előírásokat, de elvétve a kilépésre vonatkozó szabályokat -> tessék elolvasni a könyvet!).

O'Neil miután meggazdagodott és megírta a könyvét megalapította az Investor's Business Daily lapot, ami a Wallstreet Journal konkurrenciája kíván lenni. A CANSLIM hívők mekkájaként funkcionáló IBD valóban rendkívül népszerű lett, online változata itt elérhető (természetesen fizetős). Az IBD hetente, a pénteki zárás után publikálja az IBD100 listát, ami egy CANSLIM toplistának felel meg.

Sokan figyelik az IBD100 listát és általában jelentős hatással van a részvény kereskedésére, ha felkerül erre a listára. Jómagam nem olvasom az IBD-t, de volt jó néhány részvényem, amelyik felkerült a listájukra. Ezek között jónéhány tipikus hype görbét írt le, a felkerülés után növekvő forgalommal ment hetekig, hónapokig (beszálltak az IBD-sek), aztán összeomlott (kiszálltak az IBD-sek).

A módszer alapja nekem rendkívül szimpatikus, növekedési részvényt venni, megfelelő időzítéssel. Ezzel tényleg nagy pénzt lehet csinálni. Mint sok más esetben, a kutya itt is el van ásva, ügyesebben kell a többi szereplőnél (a horda)  használni a módszert. Önmagában például az IBD100-as lista követése nem hiszem, hogy eget rengető eredményt hoz.

Problémásnak látom például az EPS növekedés figyelését, mert az EPS könnyebben manipulálható, mint az árbevétel. A piaci kondiciók (bull vagy bear) megállapítása jól le van írva a könyvben, de én nem tudtam alkalmazni. Ezzel valószínűleg mások is így vannak, mert aki pontosan tudja időzíteni a piacot, az önmagában index kereskedéssel kiemelkedő eredményt érhet el. A 7%-os stop loss szabály is elég nehézzé teszi a gyakorlati kivitelezést. Tipikus egyébként az IBD részvényeknél a hirtelen éles beesés, majd a részvény trendel tovább felfelé. Ilyenkor a Market Makerek használták ki a kötelező stop loss-t.

Szerintem a CANSLIM alapelemeinek használatával jó rendszer alakítható ki, de mindenképpen kell bele valami plusz, amitől hamarabb tudunk venni és eladni mint a mechanikus követők. Jómagam egy időben probálkoztam CANSLIM részvényeket találni a 10-15 dolláros sávban, kihasználva, hogy csak 15 dollár fölött kerülnek fel az IBD 100-as listájára, de végül elég kiszámíthatatlannak találtam a szabályokat (nem került fel minden részvény) és letettem róla.

Figyelem: az immáron megszűnt freeblogról megmentett és újra publikált aranyláz posztok semmilyen formában sem képezik az én tulajdonom, és az abban foglaltakért semmilyen felelőséget sem vállalok. Ha a szerzőnek (András) kifogása merül fel az újbóli publikálást illetően, kérem, kommentben vagy üzenetben keressen meg.