John Allen Paulos fenti könyvét olvasom mostanában. A könyv alapfelvetése rendkívül érdekes. Paulos azt mondja, hogy az ember általában hadilábon áll a számokkal és különösen a valószínűségszámítással. Ez idáig nem meglepő. De a gondolat következetes végigvitele során bebizonyítja, hogy a döntéseink jelentős részét hibásan hozzuk meg. A hétköznapi életben nagyon sok döntésünket befolyásolja az esélyek (pl. rizikó) meghatározása. Ezen a területen az emberi agy nem nyújt jó teljesítményt (enyhén szólva).
Az egyik triviális példa, azok a félelmek, amelyek befolyásolják döntéseinket. Például nem szívesen ülünk repülőre, nem kedveljük a legutóbbi robbantások helyszíneit, de akár késő este inkább elkerüljük a sötét helyeket. Itt nagyjából a haláltól, vagy egyéb súlyos bajtól való félelem mozgat minket. Ezzel szemben manapság a halálunk oka több mint 50%-os valószínűséggel, valamilyen szív és érrendszeri betegség ( az adat forrása itt van, de ha ez nem elég, vedd elő a legutóbbi orvosi leleteidet és itt személyre szabott valószínűséget számolnak ). Az 50%-os valószínűséghez képest eltörpül a fenti események valószínűsége, mégis sokkal jobban mozgatnak minket, mint egy távoli szívinfarktus esélye. És a madárinfluenza körüli hisztériáról még nem is beszéltünk.
Másik terület ahol folyamatosan elvétjük az esélyek kiszámítását, egy általánosságban megfogalmazott esemény és egy adott esemény bekövetkezésének valószínűsége. Például, ha egy teremben több százan vannak, akkor jelentős esélye van annak, hogy találunk két embert, akik ugyanazon a napon születtek. Ezzel szemben annak nagyon kicsi az esélye, hogy találok olyan embert, aki azon a napon született mint én. A különbség a két dolog között, hogy az első esetben nem határoztam meg a dátumot, a második esetben viszont igen (a saját születési napomat keresem).
Miért érdekes ez? Mert a ritkán előforduló eseményeket hibásan itéljük meg. Ez a csodák, parajelenségek gyakori logikája. Azt álmodom, hogy holnap feleltetni fognak az iskolában. Bemegyek, és tényleg feleltetnek. Mindenkinek elmesélem, milyen csodálatos dolog történt velem. Pedig semmi csodálatos nincs ebben (azért egy kicsi van!). Tegyük fel, annak az esélye, hogy ezt álmodom és utána valóban feleltetnek, egy a milliárdhoz. Annak valóban kicsi az esélye, hogy ez éppen velem történjen meg (ennyiben csoda), de annak a valószínűsége, hogy VALAKIVEL megtörténjen egyáltalán nem kicsi. Hány tanuló van a földön? Fogalmam sincs. Ha egymilliárd, akkor minden nap történik ilyen a földön, ha félmilliárd, akkor minden második nap és így tovább. Nagy lélekszámon, hosszú időtávon ez egy gyakori esemény.
Szerepel egy gonoszabb példa is a könyvben, avagy hogyan legyünk részvényguruk? Végy 32000 email címet. 16000-nek küldd el azt, hogy a részvénypiac emelkedni fog, a másik felének azt, hogy csökkenni. Amikor eldőlt, hogy a piac mondjuk emelkedett, vedd elő azt a 16000 címet, akinek jó előrejelzést küldtél. Egyik felének jósold azt, hogy ismét emelkedni fog, másik felének meg a csökkenést. Ugyanezt szépen csináld meg, 8000, 4000, 2000 címmel. A végén lesz 1000 fanatikus rajongód, akinek öt alkalommal helyesen megjósoltad a piac viselkedését. Kérj tőlük fejenként 1000 dollárt, életre szóló előfizetési díjként. Nos, így kerestél egymillió dollárt.
Figyelem: az immáron megszűnt freeblogról megmentett és újra publikált aranyláz posztok semmilyen formában sem képezik az én tulajdonom, és az abban foglaltakért semmilyen felelőséget sem vállalok. Ha a szerzőnek (András) kifogása merül fel az újbóli publikálást illetően, kérem, kommentben vagy üzenetben keressen meg.
