Azért nem futamodom meg a feladattól. Nézzük meg a kereskedési rendszer típusának meghatározását. Előzmény itt.

Készíthetünk olyan rendszert, ami egyedi részvényekben támogatja a kereskedést. Tehát nem a kereskedési rendszer választja számunkra a részvényt (vagy néhány részvényt), hanem attól függetlenül döntünk. Ez a módszer hasonlít legjobban a diszkrét kereskedéshez és talán sokaknak eszébe sem jutna rendszert fejleszteni erre az esetre. Pedig ebben az esetben is megjelenik a rendszerhasználat sok előnye. A legfontosabb ezek közül, hogy a kereskedési időben nem azzal kell fogalkoznunk felvesszük-e a poziciót (kiszállunk-e), hanem a rendszer döntésének végrehajtásával. Kevesebb hezitálás, érzelmi feszültség, biztonságosabb kivitelezés. Szintén előnye a módszernek, hogy ebben az esetben sok előzetes információt halmozhatunk fel, megismerkedünk a részvénnyel és így az ismerős önbizalmával kereskedhetünk. A magyar piacon például, ahol kevés részvény van és sokat számítanak a bennfentes információk, valószínűleg kiválóan meg lehet élni ilyen hozzáállással.

Ugyanakkor ilyen rendszer készítése szerintem sok embert elvisz rossz irányba. Kevés mintán itéli meg az eddigi teljesítményt, kínálkozik a lehetőség, hogy ráoptimalizáljuk a rendszert néhány egyedi részvény addigi mozgására. Szerintem a helyes hozzáállás, ha ebben az esetben is sok részvényen teszteljük a rendszert, nem csak azokon, amelyeken kereskedni akarunk (sőt egyáltalán nem azokon). Így nagyobb az esélye egy megbízható rendszer kialakításának. Láttam olyan rendszert ebben a stílusban, ami néhány általánosan elterjedt (már rosszul indul) oszcillátort használt a jelek generálására úgy, hogy ezek paramétereit folyamatosan optimalizálta az elmúlt időszakra. Sajnos a paraméterek folyamatosan változtak, így a rendszer mindig kitűnő eredményt produkált a múltra vonatkozóan és csapnivalót az aktuális kereskedésben. Alapvetően hibás hozzáállás.

A kereskedési rendszerek reprodukálhatatlan előnye a scan alapú rendszereknél jelentkezik. Ilyesmit már nem lehet csinálni manuális módszerekkel. Ezek a rendszerek előre megfogalmazott mintákat keresnek a piacon és automatikusan kijelölik kereskedésre a részvényeket. A módszer hatalmas előnye, hogy széles választékból (az USA-ban 10000 részvényről van szó) könnyű jó lehetőségeket találni. A scan alapú rendszerek fejlesztésének kiindulási pontja olyan minták, események keresése és leprogramozása, amelyek statisztikailag jó hozam/rizikó arányt biztosítananak. Ilyen lehetőségből nagyon sok van (erről legközelebb), a nagy választék pedig biztosítja, hogy folyamatosan találjunk is ilyet. Sikeresen kereskedni segítségükkel, az már nem mindig triviális.

Ami az egyedi részvényekre vonatkozó előny volt, az itt természetes hátrányként jelentkezik. A számítógép adja a találatokat, és olyan részvényekkel kell kereskedni, amelyekről nincs előzetes ismeretünk. Ez kicsit megnehezíti a belépést, különösen olyan rendszernél, ami túl sok találatot ad, és nekünk kell választani közülük. Itt (is) általános szabály, hogy a józan ész ellen kell menni. Ha találsz egy részvényt, ami a legfrissebb hírek szerint a csőd szélén tántorog, valószínűleg jobb választás mint egy problémamentes részvény. Az a trade jó, amit nehéz vállalni. Mielőtt valaki rohanna felvásárolni az összes becsődölt cég részvényét, hangsúlyozom egy jó kereskedési rendszeren belüli döntésről beszélek. A scan alapú rendszereknél a kereskedéshez szükséges önbizalomnak a rendszer irányában kell felépülnie, nem az egyedi poziciókra. Ez sokkal fájdalmasabb folyamat.

A scan rendszereken belül is léteznek választási lehetőségek. Az egyiket már említettem. Sok találatot, vagy kevés találatot adó rendszert készítek? A sok találatot adó rendszer előnye, hogy folyamatosan lehet kereskedni, pénzt csinálni. Hátránya, hogy folyamatos egyedi döntéseket igényel (melyiket válasszam?). Jómagam inkább kedvelem az olyan rendszert, ami csak annyi találatot ad, amennyit mindig venni tudok. Így soha nem kell gondolkodni kereskedés közben, csak végrehajtani. Ez a legcsodálatosabb dolog a világon! Mármint, ha nem kell gondolkodni. Aki már sokat tőzsdézett, tudja, hogy az idő és energia 90%-a az egyedi döntésekre megy el. A kevés találatot adó rendszereknél ugyanakkor képesnek kell lenni a SEMMITTEVÉSRE. A találatok nem egyenletesen jönnek, hol gyakran, hol meg hosszú ideig semmi. A kereskedési kényszerben szenvedő dolgozók nehezen akklimatizálódnak egy ilyen rendszerhez.

Végül és utolsó sorban (már sokat írtam így is) lényeges elem annak eldöntése, hogy piaci vagy limit megbízással működő rendszert fejlesztünk. A limittel dolgozó rendszerek szerintem általában jobban kézben tarthatóak és több lehetőséget (profitot) nyújtanak (nem tudom miért, ez csak tapasztalat). Valószínűleg minél rövidebb időtávon dolgozunk, annál egyértelműbb a limit megbízások előnye (kisebb mozgásokat csak nagy pontossággal tudjuk kihasználni). Van viszont egy nagy hátrányuk, amiért célszerű meggondolni 1-2 piaci megbízással dolgozó rendszer beüzemelését is. Egy limitáras, scan alapú rendszer úgy működik, hogy nap elején beadunk mondjuk 30 megbízást és várjuk mi történik. Egyik nap teljesül 8, másik nap egy sem. Napi szinten ez nagyon nehézzé teszi a portfolió szintű pozició menedzselést (ne fussunk ki a pénzből és esetleg holnap is tudjunk új poziciót felvenni). Piaci áras megbízások viszont biztosan teljesülnek, így a portfolió, részvénykitettség kezelése jóval egyszerűbb és biztonságosabb feladat.

1. import:
   2010. 02. 04. 20:15

   Kedves András,

   Még csak most kezdek ismerkedni a blogodban leírtakkal, de nagy örömömre szolgál, hogy rád találtam és egy újabb rendszeres látogatóra is számíthatsz a személyemben. :o)
   A "Mi ez?" részben általad leírtakkal nagyon egyet tudok érteni, az ingyen pszichoanalízis résszel meg különösen. Számtalan barátommmal beszélgetve a tőzsdéről, én is gyakran el szoktam mondani, hogy az ember keresve se találhat jobb önismereti tréninget. Mondjuk a tréning ingyenességével vitába szállnék, mert jellemhibáinkkal a tőzsde elég drágán szembesit, de mindezt a valós élet keretei között és nem egy pszichológus díványán. A lényeg, ha valaki túléli a tréninget teljes anyagi csőd nélkül, akkor roppant ön- és emberismeretre tehet szert, az már biztos. :o)))

   Egy kis kerülővel jutottam hozzád. Kereskedési rendszerek, stratégiák címszóra kerestem rá a Google-on és kidobta a te oldaladat is. Az eddigi tapasztalataim alapján egyre inkább valami olyasmi irányába szeretnék elmenni, hogy kialakítsak egy rugalmas, kellően tág, de kontrollált kereteket biztosító ( értem ezalatt a felesleges hirtelen emóciók alapján elkövetett felesleges baklövéseket kordában tartó)kereskedési szisztémát a magam számára.

   Ennek a folyamatnak nagyon az elején járok és próbálok minél több infót összeszedni arról, hogy manapság milyen eszközök, módszerek léteznek, melyek azok a szempontok, amelyeket nem szabad figyelmenkívül hagyni egy ilyen rendszer tervezésénél, milyen jól működő módszerek, kereskedési szabályrendszerek léteznek manapság.
   Nagyon klassz, hogy elkezdtél a neten a programozott kereskedési rendszerekről írni és csak remélni tudom, még sokáig folytatod a témát. Szóval András ne hagyd abba és írj minél többet a témáról, mert nagyon érdekelnének a tapasztalataid ! :o)
   Viatoris | 11.24.05 - 10:13 pm | #

Figyelem: az immáron megszűnt freeblogról megmentett és újra publikált aranyláz posztok semmilyen formában sem képezik az én tulajdonom, és az abban foglaltakért semmilyen felelőséget sem vállalok. Ha a szerzőnek (András) kifogása merül fel az újbóli publikálást illetően, kérem, kommentben vagy üzenetben keressen meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.